Társunk a kutya

A második, a harmadik…

A sokadik kutya

„Ha több kutya él együtt, boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak-e ezek az állatok?”
„A kutyám unatkozik egyedül; ha veszek mellé egy másikat, megoldódik-e a probléma?”
„A gyerekek tegnap hazahoztak egy talált kutyát, de nekünk már van egy – mit csináljuk?”
Ilyen és hasonló kérdések egyre gyakrabban fordulnak elő manapság. A több kutya egyidejű tartása, nevelése egyre több állatbarát családot érint. A felmerülő kérdéseket sok esetben nem lehet egyöntetűen megválaszolni.

A mai kutyában már nincsenek meg tökéletesen ősének, a farkasnak a szociális viselkedésformái, de alapjában mégis falkaállat maradt. Ennek ellenére azonban nagyon különböző lehet a kutyák igénye, öröklött szokásrendszere, vélt vagy valós tenyésztési célokból eredő magatartásformái. A kutyák túlnyomó része akár egyedül, akár többedmagával is jól és kiegyensúlyozottan tud élni. A fenti kettősségből eredően nehéz általános szabályokat fölállítani, de az alábbiakban néhány hasznos gondolatot gyűjtöttem össze a több kutya egyidejűleges tartásával kapcsolatban.

Miért kell még egy kutya?

Mi lehet egy kutyatartó számára még szebb és jobb, mint egy hűséges kutya? Két szép és hűséges kutya. Körülbelül így szól a klasszikus párbeszéd, melyet valószínűleg már minden gazdi hallott egyszer valamilyen formában. Az valóban igaz, hogy bármennyi időt és energiát is fektet bele az ember a kutyájával való foglalatosságba, egy másik kutyát nem tud teljesen pótolni. Egy ember mégsem tud olyan módon hancúrozni, játszani, és nem tud a kutyájával ugyanúgy kommunikálni, mint ahogy azt egy másik kutya teszi. Jó esetben a kutya által a gazdi, mint szociális partner és falkavezér ugyan teljesen elfogadott, de nem tudja teljes mértékben pótolni azt, amit egy kutyákból álló falka nyújtani tud.

Több kutya tartása esetén tehát jobban, a fajnak megfelelőbben vannak az állatok egymás által foglalkoztatva. A gazdi jelenlétének hiányában nincsenek az állatok egyedül, és még akkor is kisebb az esélye a klasszikus egyedülmaradási félelem effektusának, ha az állatok nem játszanak és nem foglalkoznak egymással. A kutyák nagy részének még mindig jobb alternatíva együtt várni a gazdira, mint egyedül. Viszont akárhány kutya is vár együtt a gazdira, 4–6 óra után egyrészt jelentkeznek a biológiai szükségletek elvégzésének ingerei, másrészt ennyi idő után már minden kutya ösztönösen ingert érez valamilyen, a pihenőhelyen kívüli közös aktivitásra.

Akár mennyire is pozitívnak tűnik az első hallásra a dolog, a második kutya beszerzését csakis alapos átgondolás, körültekintés és előkészítés után ajánlott véghezvinni. Itt elsősorban a második kutyával járó több munkára és költségekre, valamint a kiválasztásának szempontjaira hívnám föl a figyelmet. De gondolni kell a második kutya nevelésére, az új falkába való beillesztésére, a falkán belül megváltozott rangsor megszilárdítására áldozott időre és gondoskodásra is.

Függetlenül attól, hogy milyen indíttatások vezették a gazdit a második kutya melletti döntéshez, és milyen körülmények között került a kutya a falkába, abból lehet és kell kiindulni, hogy nincs két egyforma kutya. Egyrészt vannak fajtákra jellemző különbségek, másrészt egy-egy fajtán belül is megvannak az önálló egyéniségek. Külön említést érdemelnek – egyáltalán nem negatív értelemben – a keverék és a menhelyről örökbefogadott kutyák. A gazdinak ez konkrétan azt jelenti, hogy számolnia kell a temperamentum, az ugatási hajlam, a pihenési és mozgásigény, valamint az idegen kutyákkal való kontaktusfelvételben mutatkozó különbségekkel. Egy azonban biztos és kétségtelen tény: a második kutya egyértelműen változást hoz a korábbi, megszokott falkaéletbe, embernek és kutyának egyaránt.

Mi változik a második kutyával?

A második kutyával megsokszorozódhat a gazdi öröme, és sok más pozitív változás történhet a korábban megszokottá vált ember–kutya közös falka életében. De szólni kell néhány olyan dologról is, amelyek talán nem a kellemesek közé tartoznak.

Két kutya ápolása kétszer annyi időt is igényelhet; természetesen ez nagymértékben függ a fajtától. Egyes hosszúszőrű kutyákat naponta kell kefélni és fésülni, esetleg időnként a kutyakozmetikushoz vinni, ellenben vannak igénytelen bundázatú, vagy olyan rövid szőrű fajták amelyeknél ezzel szinte egyáltalán nem kell számolni. A fülek, fogazat, tappancsok ellenőrzése, ápolása azonban minden kutyánál egyformán időt vesz igénybe. Az általános állatorvosi ellenőrzés, oltás, féregtelenítés pedig két kutyánál egyértelműen duplaannyi időt és költséget jelent, mint egynél.

Közös séták és játékok a két vagy több kutya társaságában – nincs ennél szebb és jobb, vallják a több kutyát tartók. Ami természetesen igaz lehet, de nem szabad elhallgatni, hogy a vad sárbahempergések vagy őszi esőzések utáni hazatéréskor a kutyák tisztítása, esetleg a lakás, szőnyeg stb. megóvása több kutya esetében meglehetősen nagy tortúrát, nemritkán a gazdi minden szaktudását és kötélidegzetét is igényelheti. Az is természetes, hogy vannak helyszínek és bizonyos élethelyzetek, amikor a kutyák nem mozoghatnak szabadon. Ekkor előfordulhat az az eset, hogy már nem egy kutya húzza a pórázt, hanem mind a kettő, vagy három – és esetleg nem is egy irányba…

Gondolni kell az idegen kutyákkal való találkozásokra is. Egyformán vagy eltérően viselkednek a kutyák idegen kutyák fölbukkanásakkor? Könnyen előfordulhat, hogy a két vagy több kutya együtt másképpen reagál és viselkedik, mint ha külön-külön sétáltatnánk őket. Könnyen eluralkodhat a „falkában erősebbek vagyunk” magatartásforma, ami nemritkán a közelben lévő idegen kutya támadólagos elűzéséig is fokozódhat.

Szintén nem elhanyagolható szempont figyelembe venni a több kutyát tartóknak az állatok méretét és súlyát. Nyilván könnyebb két-három westie-t testi erőszakkal visszatartani, mint két komondort. Ezért elterjedt és logikus döntés, hogy általában egy kis kutya mellé egy nagyobbat vesznek az emberek, illetve fordítva. Városi környezetben az együtt élő több nagytestű kutyát tartóik szükség szerint külön-külön viszik sétálni. Ugyancsak ez tanácsolható azoknak a kutyatulajdonosoknak is, akik két-három különböző mozgásigényű állatot, vagy egy nagyon öreg kutya mellett egy fiatalt tartanak. Értelemszerűen előfordulhat ugyanis, hogy fél óra után az egyik kutya már hazaindulna, míg a másik esetleg egy óra szaladgálás után is fáradhatatlanul hancúrozna tovább.

Változik a kutyák etetése körül is néhány dolog. Több kutya etetése biztosan több időt igényel, mint ahogy az korábban egy kutya esetében volt. Néha meglehetősen nagy eltéréseket mutatnak a kutyák táplálékfelvételi szokásai. Nem biztos, hogy az egyik kutya ugyanazt megeszi, mint a másik, szélsőséges esetben ez egyik kutyának orvosilag előírt diétás táplálék lehet szükséges. Ezek mind bonyolítani tudják az első látásra egyszerűnek tűnő etetést. Ráadásul bizonyos, hogy két kutya etetése kétszer annyiba kerül. Ha már az anyagiaknál tartunk: két kutya tartásakor számolni kell azzal, hogy az állatorvosi költség, a kutya valamilyen formájú biztosítása, az esetleges kutyakozmetikus költsége és a szükséges fölszerelés pénzügyileg kétszeres terhet jelent a gazdinak a korábbihoz képest.

Aki kutyája mellé további kutyatársakat vesz magához, feltétlen gondoljon arra is, hogy megoldható lesz-e a jövőben a nyaralás és az utazás! Kivitelezhetőek lesznek-e több kutyával azok a szabadidős tevékenységek, amelyek eddig egy kutyával megszokottá váltak? Két kutyával feltehetően még nehezebb hotelszobát találni, talán kissé komplikáltabb autóval hosszabb utazásokat tenni, nehezebben lehet találni valakit, aki elvállalja a gazdi távollétében a kutyák napi gondozását.

Nem árt a második, harmadik kutya melletti döntés előtt a gazdinak alaposan körbenéznie otthon is: van-e elegendő hely a több kutya tartására, biztosítani lehet-e szükség esetén a külön helyszínt az etetésre és az alvásra? Sok helyen a lakás bérbeadója – vagy ami még ráadásul érthetetlen és logikátlan is, a helyi önkormányzat – írásba rögzítve rendelkezik a tartható kutyák példányszámáról. Nem árt tehát ez irányban is előre tájékozódni. Az viszont teljesen jogos elvárás, hogy a több kutya egyidejűleges tartása nem jelenthet a lakókörnyezetre kétszeresen, háromszorosan terhelő zavart (ugatás, szennyeződés stb.).

A kezdeti nehézségek miatt ajánlott elsősorban elegendő szabadidővel rendelkeznie annak a gazdinak, aki egy további kutya beszerzése mellett dönt. A meglévő kutyának mindenképpen szokatlan és jelentős változást jelent a felbukkanó új társ, a falka új taggal történő kibővülése. Az új kutyának szintén nagy átállást jelent a többedmagával való élet megszokása. Némelyik kutya könnyebben, némelyik nehezebben veszi tudomásul a változást. Általánosságban elmondható, hogy mindig a második, vagy az azt követő kutyának van nehezebb dolga. Minden új: a szagok, a tárgyak, a teljes környezet, és kezdetben nehéz számára igazán eligazodnia a falka rangsorában. Nem beszélve arról, hogy magát az emberi falkavezért is tudomásul kell vennie.

Az első napokban nem árt nyugalmat biztosítani az egész falkának, ember- és kutyatagoknak egyaránt. A kezdeti nehézségek után, türelmes szoktatást, esetleges kisebb nevelési tréningeket követően, 1 – 2 hét elteltével fokozatosan vissza lehet és kell is térni a korábban megszokott hétköznapok ritmusához.

Milyen legyen a következő?

Néha a véletlen műve egy új négylábú jövevény fölvétele az ember–kutya közös falkába, néha pedig szinte tudományos alapossággal megtartott családi nagygyűlés dönt, éjszakába nyúló vitatkozás után, hogy milyen is legyen a következő kutya. Nem ritka eset, hogy hiába döntenek a falka bölcsnek vélt embertagjai, a két kutya utálni fogja egymást, és pokollá változik a békés, harmonikus ember–kutya kapcsolat. Kétségtelenül hasznos dolog a végérvényes döntést nem a kutyák feje fölött meghozni. Ajánlott, hogy előtte a kutyáknak lehetőséget adjunk arra, hogy kölcsönösen megismerkedjenek egymással. Nyugodt, zavaró ingerektől mentes, tágas környezetben, kontaktusfelvételüket megfigyelve következtetni lehet rá, hogy a két állat alkalmasnak tűnik-e arra, hogy a jövőben közös falkában éljenek.

Fontos, hogy a kutyák első találkozására semleges környezetben kerüljön sor, megelőzve ezzel mindenféle területvédelmi reakciót. Rendkívül fontos, hogy a kutyák póráz nélkül, mozgásukban nem korlátozva tudják egymást megközelíteni, illetve egymástól eltávolodni. Ellenkező esetben könnyen előfordulhat, hogy az egyik kutya a szabad mozgásának akadályozása miatt pánikba esik, és ezzel kellemetlen helyzetbe hozza a jelenlevő embereket, állatokat egyaránt. Ezen az első találkozáson, amikor a kutyák szemügyre veszik, megszagolják egymást, testbeszédükkel kommunikálnak, vagyis ismerkednek, mindenképpen ajánlott az embereknek visszahúzódni, háttérben maradni. A beszéddel, parancsszavakkal, esetleges simogatással, egyáltalán a kutyákkal való foglalatossággal csak zavaró hatást érhet el az ember. Úgyszintén értelmetlen valamelyik kutyának a másikkal szembeni nem szimpatizáló viselkedését emberi szóval megpróbálni megváltoztatni – a kutyát így nem lehet meggyőzni, rábeszélni, hogy fogadja el a másikat társának.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni a fajtabeli sajátosságokat sem: ha például egy rendkívül mozgásigényes border collie tulajdonosa valaki, ne akarjon második kutyának a gyerekek kívánságára, mondjuk, pekingi palotakutyát. Ugyancsak megemlítendő, hogy mozgásigény és mozgásigény között is van különbség. Amíg az egyik kutya szívesen rohangál és ugrándozik, aminek kiélésére kiváló lehetőség az agility-sport, addig a másik kutya szívesen és lelkesen apportíroz minden elképzelt és elképzelhetetlen tárgyat, de föl nem fogja ésszel az agility-pálya lényegét és értelmét.

Még ha az egyszerűség kedvéért két azonos fajtájú mellett dönt az ember, akkor is válhat nehézzé a két kutya tartása, ha két teljesen különböző karakterű és jellemű kutyát fog ki a tenyésztők nem ritkán zavaros ajánlatából. Elképzelhető, hogy az egyik kutya folytonosan mást akar, másként viselkedik és másként reagál, mint a másik. A másik véglet, hogy egy domináns és rendkívül öntudatos kutya mellé egy másik ugyanilyen kerül – ez esetben az örökös rangsorproblémák, erőmutatványok és csatározások alaposan próbára tehetik a gazdi kutyás szakmai ismereteit, és nem ritkán az idegrendszerét is.

Korántsem lehetünk biztosak abban, hogy a második kutya kedvező hatással lesz korábbi kedvencünk egyéniségének alakulására, illetve fordítva. Klasszikus példa erre a saját állatterapeutai tapasztalataimból az ugatással kapcsolatos eset. Egy csendes, hangját alig hallató kutya mellé, „hogy ne unatkozzék”, gazdái egy keveréket vettek magukhoz az egyik menhelyről, akiről azonban kiderült, hogy a csaholás nagymestere. Mutatványával napok alatt elkápráztatta társát, így már ketten ugattak egyre kitartóbban és vadabbul az emeletei lakásban, a szomszédok nem túl nagy lelkesedésére. A másik esetem volt, amikor egy minden apró neszre vakkantós, cipőket szétrágó, függönyt letépő kedvenc mellé szereztek be ugyanezzel az indoklással egy valóban csendes, nyugodt, kötélidegzetű, napi 16-20 órát alvó ebet. Mivel a nem megfelelő tartási körülmények, amelyek a probléma valós kiváltó okai voltak, nem változtak, hetek múlva a két kutya már együtt tépte a függönyt, együtt rágták a cipőket, és együtt riogatták az ablak előtt elhaladó járókelőket…

Hogy fajtiszta kutya vagy keverék legyen a következő kutya a falkában, az talán leginkább egyéni ízlés dolga. Mindkettő lehet egyformán helyes és helytelen döntés is. A keverék kutya, pláne ha menhelyről való, akaratlanul is zsákbamacska. Viszont a valószínűsége sokkal nagyobb annak, hogy alkalmazkodóképességével, természetes viselkedésrepertoárjával, magas szinten fejlett túlélési és kockázati stratégiájával könnyen partneré válik, jól és gyorsan illeszkedik be az új helyére.

Egy tenyésztőtől származó fajtakutya jó jellemére, genetikailag örökölt viselkedészavaroktól való mentességére, különösen a divatos fajtáknál a beltenyészetből eredendő problémák teljes kizárására úgyszintén semmilyen garancia nincs. Sajnos sok esetben a törzskönyv sem több, mint egy megvásárolt papír, ami még messze nem jelenti azt, hogy a kutya jól beilleszkedve együtt tud élni egy másik kutyatárssal. Nem mondanak semmit a fenti nézőpontból a kutya őseinek ilyen és olyan kiállítási eredményei sem: attól, hogy valakinek az anyukája egész élete során eredményes divatmodell volt, még nem biztos, hogy a gyermek is kiváló közösségi ember…

Optimális a kapcsolat, megfelelő az engedelmesség?

Minden egyes kutyának optimális kapcsolatban kell lennie a gazdijával, de ez nem jelent teljesen egyforma kapcsolatot. Bármilyen jólnevelt legyen is egy kutya, ha többedmagával él, napok, hetek múltán lassan felejteni kezdi az engedelmességét, lazítani próbálja a gazditól való függőségét. Ezt tapasztalva reagálni kell az embernek, és néhány alkalommal külön-külön ismét foglalkoznia kell a kutyákkal, emlékeztetve őket arra, hogy ki a falkavezér. Ez persze nem erőszakot és durvaságot kell hogy jelentsen, hanem játékos gyakorlatokat, pozitív megerősítéssel elért rangsorgyakorlatokat. Némelyik kutya kifejezetten igényli ezt, és hálás érte, ha néha a gazdi egyedül vele foglalkozik.

Kifejezetten előnyben vannak azok a gazdák, akiknek az első kutyájuk kifogástalan nevelése folytán megfelelően engedelmes. Ha egy ilyen kutyához egy 1-2 évvel fiatalabb második kutya kerül, szinte átveszi, megtanulja a pozitív magatartásformákat a fiatal kutya az idősebbtől. Ha viszont az első kutya már eleve nem megfelelően szocializált és nem kellően nevelt állat, akkor szinte biztosra vehető, hogy a két kutya együttes tartása előre nem látható veszélyeket és gondokat fog okozni a gazdinak és környezetének.

Ha a korkülönbség túl nagy, előfordulhat, hogy az idős kutya túlzott ragaszkodással kötődik gazdájához, és nem szívesen veszi egy szertelen, ugrabugráló, fegyelmezetlen kölyökkutya temperamentumos jelenlétét. Ilyenkor sok esetben az embernek kell az idős állat védelmét biztosítania, hogy elegendő lehetősége legyen pihenésre, visszahúzódásra, szunyókálásra.

Két azonos korú kutyánál az a gazdi előnye, hogy könnyebben tudja a kutyák viselkedését, reakcióit megítélni, hiszen az egyiket már alaposan ismeri, a másik pedig elérte kifejlett korát és jellemét.

Gyakorta eltúlzottan foglalkoznak az együtt tartott kutyák neméből eredő konfliktusokkal. Manapság már egyáltalán nem törvényszerű az, hogy pl. két kant együtt tartani automatikusan problematikus, vagy hogy a párban tartott kutyákkal nem lehet bírni a tüzelés időszakában. Az vitathatatlan, hogy bizonyos fajták esetében – kezdő és tapasztalatlan kutyatartó esetében különösen – a kanoknál nagyobb az esélye annak, hogy versengő megnyilvánulásaikkal megnehezítik a falkaéletet. Két szuka kutya egyidejűleges tartására sem lehet általánosan rámondani, hogy minden esetben problémáktól mentes. Különösen a tüzelést megelőző időszakban emelkedik meg a kötekedő, verekedő hajlandóságuk. Az is biológiai tény, hogy egy egészséges szuka évente kétszeri tüzelési periódusában heves reakciókat vált ki a környékben előforduló kanok között, és ekkor a természetes szexuális ingerek hatása elébe kerülhet az engedelmességi gyakorlatokon tanultaknak. Nem kell azonban elfelejteni, hogy manapság már mindkét problémára könnyen, gyorsan és biztonságosan elérhető, végső és jó megoldást jelenthet a sterilizáció vagy kasztráció. Ez a megoldás nemcsak a gazdinak jelenthet stresszmentes jövőt, hanem a kutyáknak is.

Két vagy több kan, de általában több kutya csakis akkor tartható jól együtt, ha a kutyák közötti rangsor egyértelműen kialakult, és a gazdi, mint falkavezér biztosan és jól ellátja el feladatát, a kutyák közötti kisebb-nagyobb rangsorharcokra egyértelműen, kellő időben és megfelelően reagál. Néhány dolgot jobb, ha a kutyák egymás között rendeznek el, de mindent nem szabad rájuk bízni. Ha a gazdi bizonytalan, nem árt, ha időben keres segítséget a szakirodalomban, vagy ami még jobb, egy gyakorlott szakembertől kér tanácsot.

Néhány viselkedési szabály több kutya esetén

A kutyák a farkas leszármazottai, ennek megfelelően húsevő falkaállatok, akik igénylik a hierarchikus felépítésű, csoportos életet, emberekkel és más kutyákkal egyaránt. A közös élet során az embernek tudatában kell lennie annak, hogy csak ő lehet a falka vezére. Ezt az embernek tudatnia kell az állattal, különösen, ha több kutyát tart. Ellenkező esetben örökös hatalmi és rangsorharcok teszik kényelmetlenné és kellemetlenné az ember és környezetének életét.

A harmonikus együttélés az embernek is és a kutyának is sokkal kellemesebb és stresszmentesebb, mint az örökös veszekedéssel teli. Némely alkalommal azonban olyan helyzet adódik, amikor az embernek muszáj beavatkoznia. Sokan igazságtalannak gondolják, hogy néha az erősebbet kell támogatnia az embernek, és nem a gyengébbet védelmeznie. Pedig sok esetben éppen ez az emberi magatartásforma a meghatározója az ember és a kutya további jobb együttélésének. A kutyák számára teljesen ismeretlen a mi emberi egyenlőségtudatunk, amely szerint a kedvességet, gyengédséget, védelmet, óvást annak adjuk a nagyobb mértékben, akinek szemlátomást kevesebb jut, tehát a rászorulónak ítéljük meg, és igyekszünk egyenlőséget létrehozni. Ez teljesen összeegyeztethetetlen a falkastruktúrával, és csak megnehezíti a kutya számára az együttélést. Az erősebb megerősítése, támogatása a falkán belüli rangsorban sokkal gyorsabban és eredményesebben szünteti meg a kutyák közötti konfliktusokat, mint a gyengébb védelmezése, túlzott óvása.

Sok konfliktus megelőzhető, ha az embernek sikerül időben, még a komolyabb összetűzések előtt beavatkoznia. Ehhez azonban elengedetlen a kutyák testbeszédének, kommunikációjának, szokásrendszerének alapos ismerete. Általánosságban abból lehet kiindulni, hogy a kezdeti időszakban az első, korábban meglévő kutya a rangsorban magasabban áll az újonnan jött állattal szemben. Egy idő múlva azonban ez változhat. Ha a második kutya jól beilleszkedett a környezetébe, magabiztosabbá vált, fizikai és genetikai adottságánál fogva is alkalmas átvenni a magasabb pozíciót, akkor megfigyelhető, hogy előbb-utóbb apró, majd fokozatosan növekvő domináns jelekkel igyekszik társát a rangsorbeli cserére kényszeríteni. Amennyiben az ilyen rangsorcsere-helyzetben a régebben meglévő kutyát, aki elvesztette korábbi vezető szerepét, a gazdi gyakori simogatással, jutalomfalattal, együttérző foglalatossággal próbálja vigasztalni, az motivációt érez arra, hogy visszaküzdje magát, a másik kutyában pedig szintén fokozódik az indíttatás arra, hogy az elért pozíciót most már mindenáron megvédeni próbálja. Ezzel tehát csak azt érheti el a gazdi, hogy a normális, békés szerepcsere helyett föltámad a csatározási és verekedési aktivitás a kutyák között. Fontos tehát, hogy sorrendben és mennyiségben is a kutyák mindig annyi odafigyelést, foglalatosságot, simogatást kapjanak a gazditól, amennyit a rangsorban elfoglalt helyük szerint kapniuk kell.

Ajánlott, hogy a kutyáknak külön etetőedényük legyen, és szükség esetén külön helyszínen kapják meg élelmüket. Amennyiben az egyik valamennyit meghagy, ajánlott azt eltávolítani. Ugyancsak külön pihenő-, alvóhelyet kell biztosítani a kutyáknak. Szólni kell még a kutyák játékairól is, amelyek csak abban az esetben lehetnek szabadon, ha a kutyák nem veszekednek valamelyik játék birtoklásáért; ellenkező esetben a játékokat el kell zárni, és a gazdi rendelkezzék fölöttük.

A kutyák között legmagasabb pozíciót betöltő állatnak a falkaélet törvényeinek megfelelően kiváltságai kell hogy legyenek a rangsorban alatta állóval szemben:
• elsőnek kapja meg etetéskor az élelmet,
• a legtöbb simogatást kapja,
• elsőnek mehet át az ajtón,
• ő ugorhat be elsőnek az autóba,
• a legjobb helyen vagy legmagasabban lévő pihenőhelyet birtokolhatja,
• ő kapja mindig elsőnek a jutalomfalatot,
• a gazdi hazatérésekor az üdvözlési rituáléban ő az első,
• nem kap büntetést, ha a rangsorban alatta lévő kutyával szemben kimutatja pozícióját.

Természetesen a fölsoroltakon kívül még lehet néhány dolog, ami a helyi adottságoknál fogva fontos lehet a vezető pozícióban lévő kutyának. Ezeket a jó gazdinak észre kell venni, meg kell figyelni, és egyetértését, támogatását kimutatnia a kutya irányába.

Aki egyszerre több kutyával megy sétálni, annak nem szabad elfelejtenie, hogy vannak emberek, akik félnek a kutyától, és több kutya egyidejű felbukkanása különösen fölerősítheti ezt. Ennek megfelelően fontos, hogy a biztonság érdekében a kutyák az engedelmességnek olyan szintjén legyenek, hogy odahívhatók, leültethetők, lefektethetők, pórázra vehetők legyenek. A jóneveltség hatékony elérése végett nem árt kezdetben külön, majd később egyidejűleg a kutyák engedelmességi tréningjeit ismételni. Fontos, hogy amikor céltudatosan a kutyák engedelmességének fokozása a cél, a gyakorlatok között ne legyenek ún. „zsákmányszerző” játékok (kötélcibálás, apportfogás stb.), mert ez a kutyák között először csak játékos konkurrenciaharcot indít el, de könnyen agresszív folytatása is lehet.

Minden kutyabarátnak, aki második, harmadik, vagy sokadik kutya tartása mellet döntött, vagy a jövőben ezt tervezi, sok pozitív kutyás élményt, ember–kutya közös falkájuknak harmonikus életet kívánok!

Gondoljon rá, hogy Ön most a kutyája helyett is olvasott – az ember és a kutya jobb együttéléséért!

Stefan Siman
Dipl. állatterapeuta, kutyatréner

Forrás: www.kutya.hu