Yorkshire terrier

A yorkshire terrier csodálatos, földig érő szőrzetével kétségtelenül a legelegánsabb terrier. A kiállításokon megcsodált sztárok felkészítése gondos, speciális technikát és sok türelmet igényel. A szőrt például hétköznapokon tincsenként feltekerve hordják a kiállítási példányok, míg a kedvencként tartott yorkie szőrének hosszúsága tetszés szerint alakítható, akár csupán néhány centis frizurát is viselhet. Bár a kiállításokon viselt apró masni széltől is óvott öleb benyomását keltheti, a yorkshire terrier roppant élénk, temperamentumos és intelligens kutya, igazi kis terrier.
A XIX. század folyamán alakult ki Nagy-Britanniában, nevét Yorkshire grófságról kapta. Sok angol és skót fajtával ellentétben, ez a kis terrier kezdetben a szegény emberek kutyája volt. Az ipari forradalom 1785 táján elsősorban a textilipart érintette. Yorkshire grófság textilüzemei ezrével vonzották a munkát kereső tömegeket, sokan érkeztek ide Skóciából is, így elképzelhető, hogy a yorkie a Királyság északi részéről származik. A munkáscsaládoknak több szempontból is hasznos volt egy élénk, kistermetű kutya a háznál. Először is, nem tudtak volna eltartani egy nagytestű jószágot. Ez a kis terrier viszont nemcsak keveset fogyasztott, hanem kiváló rágcsálóirtó is volt, ami a szervezett hulladékelszállítás korszaka előtt igen hasznos tulajdonság volt. Őseit minden bizonnyal orvvadászatra is használták. Vadászni és vadászkutyát tartani csak az arisztokratáknak volt joga a korabeli Angliában, de azért a szegény családok ebei is zsákmányoltak olykor-olykor némi vadat gazdájuk asztalára. Az már csak feltételezés, hogy talán a szövetekkel való munka ösztönözte a korabeli, már városban élő tenyésztőket, hogy kutyáiknak is csodálatos, hosszú, szép színezetű szőrzete legyen. Érdekesség, hogy a bányászok nemcsak rágcsálóirtásra használták kutyáikat. Kistermetű ebeiket magukkal vitték a föld alá is, ahol a kiváló szaglású és hallású jószágok izgatottan, hangos ugatással jelezték a sújtóléget, az életveszélyes és robbanékony gázkeverék legelső jeleit. Kutyáiknak köszönhetően a bányászok még a tragédia előtt a felszínre menekülhettek.
A fajta „ősatyjának” Huddersfield Bent tartják, aki 1865-ben született, és 74 kiállítási győzelem után 1871-ben pusztult el egy sajnálatos balesetben. A yorkshire terrier még „Broken-Haired Scotch Terrier” néven kezdte kiállítási karrierjét 1861-ben, majd 1970-ben, a Westmoreland kiállítás után vált széles körben ismertté mai nevén, miután a „The Field” kiállítási tudósítója, Angus Sutherland hangsúlyozta, hogy a fajta már nem hívható csupán skót terriernek. Egy darabig párhuzamosan alkalmazták mindkét elnevezést, míg 1886-ban már yorkshire terrier néven ismerték el hivatalosan ezt a kistermetű, acélkék-cser színű terriert.
Az akkori példányok még nagyobbak, testesebbek voltak a fajta mai képviselőinél, súlyuk akár a nyolc kilót is elérte. A bányászok, textilipari munkások szegényes otthonából a yorkshire terrier a nagyvárosi szalonokba is eljutott Lilli Langtry színésznő révén, aki nemcsak VII. Edward szeretője volt hosszú évekig, hanem lelkes kutyabarát is. Az Ellenségek c. színdarabban nemcsak a művésznő, hanem yorkshire terrier kiskutyája is szerepelt. Az aprócska jószág hangos ugatással űzte el a színdarab gazfickóját, és hatalmas sikert aratott a nézők körében. 1895-től valóságos yorkie-láz tört ki Angliában. Az Egyesült Államokban 1872-ből származik az első megmaradt feljegyzés egy már amerikai születésű yorkie-ról, kiállításokon 1878-tól szerepel a fajta a tengeren túlon.